WASS ALBERT: Tizenhárom almafa
Közismert az erdélyi magyarok körében annak a székely embernek a története, aki már a trianoni békediktátum után született, ám 1940 és 1944 között mégis megadatott neki, hogy szülőfalujában élhessen Magyarország állampolgáraként. Ez a székely atyafi születésének és halálának dátuma mellé csupán annyit vésetett a sírkövére: „Élt négy évet.” Wass Albert Tizenhárom almafa című, a Kráter Műhely Egyesület kiadásában megjelent regénye is annak a négy esztendőnek a történetét dolgozza fel, amikor, még ha oly rövidke időre is, Észak-Erdély ismét visszakerült oda, ahová egy évezreden keresztül tartozott: Magyarországhoz.
Táncos Csuda Mózsi kalandjai Erdély visszacsatolásakor kezdődnek, a katonaságnál folytatódnak s a háborús megpróbáltatások után „a hegylakó népei ősi türelmével” várt és a tavaszi megújulást remélő hétköznapokkal zárulnak: „Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”
A már emigrációban élő írófejedelem szatírájában a kipellengérezett politikai-társadalmi hazugságok, ostobaságok özöne árad, s a regény ábrázolt idejében még tombol a nyilasoktól a kommunistákig kavargó-tülekedő érdekcsoportok emberellenes rémuralma.
