A Jönnek! című kisregény kortörténeti-közérzületi krónikája azt a két hetet öleli fel, amely a második bécsi döntés eredményének - Észak-Erdély visszacsatolásának - nyilvánosságra kerülése és a magyar csapatok Szolnok-Doboka vármegyébe való bevonulása között telt el. A várakozás feszült napjai alkalmat adnak a falu, Vasasszentgotthárd lakóinak, magyaroknak és románoknak, hogy átgondolják a sanyarú múltat és a lehetséges bíztató jövőt, hogy számot vessenek az elkövetett bűnökkel és az elszenvedett sérelmekkel, ki-ki erkölcsi felfogása szerint. Vibráló érzések pontos lekottázása adja a feszes cselekményű, izgalmas epizódokkal tűzdelt helyzetjelentés drámai, katartikus tanulságait. A rablóhordákra emlékeztető kivonuló románok fejveszett kapkodását, fosztogatását, az utolsó napok megannyi személyes sorsdrámáját feledteti a nagy nap kifejezhetetlen öröme, a lelkek ujjongása, az egyetlen boldog sikollyá való fölszabadulás pillanata.
E kisregény párdarabja az Adjátok vissza hegyeimet, amely egy korán árvaságra jutott fiú élettörténetébe sűríti az erdélyi magyarság megpróbáltatásait. A kisebbségi sors balladai tónusú regénye az örök megaláztatás, a kiszolgáltatottság, az áldozati-sors jeremiádjává növekszik. Ennek az ágrólszakadt juhászbojtárnak és szénégetőnek egész életében négy olyan esztendő jutott, amikor egyáltalán embernek érezhette magát, a "magyar világ" 1940 és 1944 közötti esztendeje. Ami ezután Erdélyre szakadt, az maga volt a pokol. Ebben a törvényen kívüli, nyers ököljogra épülő világban ép erkölcsi érzékű, hazafias lelkületű embereknek helye nem lehetett, így lesz a hajdan jámbor fiúból a havason bujdosó haramia, aki az olvasó előtt mégis hőssé magasztosul. Megrendítő, letaglózó, egyben lélekemelő olvasmány.
Legeza Ilona
