"E jelben győzni fogsz" –
hirdette a legenda századokon át, hogy egy állítólagos égi
fénykereszt-látomással hitelesítse Constantinus császár
(306–337) győzelmét, amely évszázadokra eldöntötte a római
birodalom és ezzel a világ sorsát. Bár Constantinus nem volt
keresztény, még kevésbé szent életű, hanem élete végéig az
államvallás pontifex maximusa és a Héliosz-kultusz híve, az
Euszébiosz költötte legendaszövevényt kora és az utókor
kritika nélkül elfogadta: Constantinust látomásos, csodatévő
embernek, az istenség küldöttjének tartotta, sőt már a középkor
elején szentként tisztelte.
Révay József regénye az Égi jel
Constantinus korát és társadalmát hitelesen, reálisan ábrázolja,
részben költött, színes, gyakran véres, nemegyszer kalandos, s
mindig izgalmas események és epizódok sorozatában, úgy azonban,
hogy a regény vasváza maga a történelmi valóság, költött
eseményei pedig kiteljesítik a rideg és legtöbbször félelmetesen
tragikus adatokat és tényeket.
