"Az orosz irodalommal kapcsolatos sztereotípiák egyike, hogy >>Szonyának nincsen teste<< – azaz, hogy az orosz klasszikus írók a testi szerelem ábrázolásától még akkor is tartózkodtak, amikor az esztétikailag indokolt lett volna. Mint a legtöbb sztereotípia, ez is inkább hamis, mint igaz. (…)
Tény, hogy az orosz társadalom és kultúra megkésett fejlődése következtében nincs >>orosz Boccaccio<< vagy >>orosz de Sade márki<<.
(…) A kommunista rendszer bukása óta egyre-másra jelennek meg az orosz erotikus irodalom különéle antológiái, s így ma már nemcsak az irodalomtörténészek, hanem az egyszerű orosz olvasók számára is köztudott például az, hogy a barkoviánus irodalom csúcsát az orosz költészet két legnagyobb klasszikusa, Puskin és Lermontov jelenti – s bár különféle szervezetek követelik az erotikus művek betiltását (…) az a bizonyos sztereotípia végérvényesen megdőlt."
(M. Nagy MIklós)
