A magyar irodalom változatos történetében talán Katona József és a Bánk bán sorsa a leginkább titokzatos.
Drámát írt Ziska huszita vezérről és Jeruzsálem pusztulásáról, aztán előzmények nélkül, váratlanul születik meg a remekmű. Ügyvédi oklevelének megszerzése után Katona szülővárosában, Kecskeméten telepszik le. Itt írja meg 1814-15-ben a Bánk bán első változatát, az Erdélyi Museum 1815. szeptember 15-iki határidővel kitűzött pályázatára. A most következő események részleteikben máig titokzatosak: a Bánk bán nem nyer pályadíjat, sőt a bizottság jelentésében meg sem említi Katona művét. Talán nem is olvasták, talán meg sem érkezett Erdélybe.
Akárhogy történt, Katona átdolgozta a drámát, és 1820-ban könyvként kiadta. A kritika mondhatni tudomásul sem vette. Katona József viszont tudomásul vette a visszhangtalanságot, és levonta a keserű tanulságot. Még tíz évig él Kecskeméten, előbb alügyész, később főügyész. Több drámát nem ír.
Már nem éri meg, hogy a harmincas évek elejétől különféle városokban játszani kezdik a Bánk bán-t. 1839-ben mutatja be a Nemzeti Színház. Legnevesebb bírálója maga Vörösmarty, ekkor már képzett dramaturg és színkritikus. Elismerése mellett számos fenntartást hangoztat, közülük a leginkább meglepő: "Bánk bán karaktere leggyengébb az egész műben."
Meghökkentő, de nem oktalan állítás. Bánk jellemén máig tűnődik az irodalomtörténet és a színházi kritika.
