Kremor ezredes otthagyja a francia sereget, mikor megtudja, hogy felesége és lánya meghalt egy hajótörésben. Ingóságát legjobb barátjára, Martial őrmesterre bízza, majd hátat fordítva mindennek eltűnik a világban. Lánya, Jeanne de Kremor azonban szerencsés módon túlélte a katasztrófát és hazatér otthonába, ám apját már nem találja ott. Csak néhány évvel később szerez tudomást hollétéről, és indul apja után Dél-Amerikába, a venezuelai San Fernandóba. Miután átkelnek az őrmesterrel az Atlanti-óceánon, nekiindulnak az Orinocón fölfelé, ahol idő közben összeismerkednek két kutatóval, Jean Helloch-val és Germain Paterne-rel. A két tudós az Orinoco folyó forrásvidékét keresik, így együtt folytatják tovább a kalandos utazást a vadregényes tájakon.
Részlet:
Miguel úr és két kollégája.
A ciudad-bolivari egyetem könyvtár-szobájában három tudós szörnyen vitatkozott. Tulajdonképen a három közül kettő tüzelt módfelett, a harmadik, mint higgadt, nyugodt természetű ember váltig csitítgatta kollégáit.
Tudni való dolog, hogy mind a három geográfus volt, s a két ifjabb ma is azon kapott össze, hogy Dél-Amerika egyik hatalmas folyama, az Orinoco, mely Venezuelán foly keresztül, honnan ered: a columbiai Andesekből vagy a Parima-hegy tövéből?
Felipe úr életre-halálra esküdözött, hogy az Andesekből ered; Yarinas úr nem engedett egy körömfeketényit sem abból, hogy a Parima tövéből buggyant ki Venezuela büszke folyama. Felipe úr az Atapabo-t tartotta a tulajdonképen való Orinoconak, vagyis azt vitatta, hogy az Orinoco az Atapabonak a szülötte, viszont Varinas, a Guaviar mellett tört lándzsát, s tudni sem akart arról, hogy az Orinoco más folyónak köszöni a létezését...
