Jeles mesegyűjtők - a többi között Berze Nagy János, Brassai Sámuel, Kriza János, Vikár Béla - gyűjteményéből való a kötet anyaga. Legszebb népmeséink anyagait emelte át Illyés Gyula az irodalomba - megőrizve a nép gazdag, élő nyelvét, a népmesék fordulatait. "Nem megváltoztatni, inkább lényegükben megerősíteni akartam őket!" - írja a kötet zárósoraiban. A mesék a magyarság megtelepülésének különböző tájain teremnek; magukon hordozzák e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét. Az ismert szép mesék (többek között Az égigérő fa, a Tündérszép Ilona és Árgyélus, Rózsa és Ibolya); Mátyás királyról szóló történetekkel (Mátyás király meg az igazmondó juhász, Mátyás király és a székely ember lánya stb.) és állatmesékkel (A kis Gömböc; A Kakas és a pipe; Kacor király, stb.) váltakoznak. A tündérmesék varázslatokkal körülfont szereplői (A zöldszakállú király, A halkisasszony) mellett feltűnik Együgyű Misó, Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj nevetést, derűt sugárzó figurája, Ludas Matyi alakja. Az élő meseszó hangulatát árasztó történeteket át- meg átszövi a líra.
PRC by Dworkyll
Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek; magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét és - gyakran csak e tájakon értett - szavait. Egységesíteni, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál szervesebb, minél sokszerűbb; szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél összetettebb, sőt tarkább; akár a festő a színeivel. S azután: ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény; nyelvünk finomságainak megalkotói, legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb, "legkulturáltabb" rétegének milliói voltak, a szegényparasztok. E mesterfogásoknak csak töredékeit is megőrizni nemzeti kötelesség, akár a műemlékvédelem.
