Szilveszter-délután a kávéházban. Egy óra. Vendég még csak imitt-amott űl. Kinn szennyes hó és télikabátos járókelők. Benn jó meleg, kávészag és szivarfüst. Egy-egy villamoskocsi elzúg a ház előtt. - Csink-csink! Az egyik ablakfülkében kopottas vén úr ül. Szürke magyarzsinóros zekéjében valami rég elmút kornak a visszamaradt figurája. Mikor még magyar urak is éltek Pesten! Mintha felkötött szakála volna, olyan kereken fehérlik a mellén. S mintha a mellette függő feketeprémes kabát is ókori volna, olyan kopott és gombhíjas. Kampós meggyfabotja is benne lóg a kabátujjba akasztottan. Még az a bot is olyan régi, oly vedlett, mimtha múzeumi bot volna.