Részlet a könyvből: A mezőn egy lovas ember haladt. Ballagó lépésekben vitte a ló Kőrös városa felé. A lovason fehér szűr volt, a fején meg felgyűrt karimájú posztó-süveg. Arca a mellére kókadozott. Aludt. A ló is, mintha aludna: lomhán, bólingató fejjel lépegetett a város felé. Egyszer aztán megállott, és beleharapott az út szélén zöldelő harmatos lapuba. A lovas akkor fölemelte a fejét. Fiatal parasztlegény. Azt lehetne mondani, Napoleonhoz hasonlít. De bolondság volna az ilyen összehasonlítás, mert ebben az időben, mikor ez a legény Kőrös városai felé igyekezik, Napoleonnak még az öregapja sincs a világon. Az esztendő száma: 1650. A legény tehát fölébredt, és megrántotta a kantárt. - Hajnalodik, - mondotta, ahogy a vörösödő égre nézett. És nyújtózkodott, és ásított.