"Néprajzi gyűjtőútjaim során gyakran találkoztam olyan, merész szókimondással előadott történetekkel, amelyekkel – bár tetszettek és jellemzőnek tartottam a közösségre nézve – sehogy sem tudtam mit kezdeni. Parasztemberekről szóltak és az ő apró-cseprő, nevetséges botlásaikat figurázták ki kedves csipkelődéssel, vagy éppen maró gúnnyal.
Hogy „fésületlenek” ezek a történetek? A polgári ízlésvilág szempontjából talán annak tűnnek, de a paraszti világ más törvények szerint mozog. A természettel való mindennapos kapcsolatban nincs helye és nincs értelme a felesleges szépítgetéseknek. Nem a szavakon és pikáns témákon kell fintorognunk – ez lényegtelen külsőség –, hanem próbáljuk megismerni azt a közösséget, amelyet ezek az elbeszélések vetítenek elénk, s azt a világot, amelyben saját nyomorúságukat, apró kis lázadásaikat felszabadító nevetésben oldják fel."
