"Halk zümmögés simogatta zsibbadtságuk féltudatos felszínét, majd fokozatosan erõsödött, mintha kagylót hoznának egyre közelebb az ember füléhez, végül kerregõ zaj lett belõle, amely erõszakosan magára hívta a figyelmet. Anthony éppen annyi idõre nyitotta ki a szemét, amennyi elég volt. hogy megpillantsa a csaknem a feje fölött elhúzó repülõgépet, azután megint behunyta, mert az ég szertelen kéksége elkápráztatta.
- Ezek az átkozott masinák! - mondta, majd nevetve hozzátette:
- Ezek alaposan megnézhettek bennünket.
Kelen nem válaszolt: de behunyt szemhéja alatt mosolygott, illetlen és kaján rosszallással. Az égi látogató látványa ellenállhatatlanul komikus volt.
- Dávid és Batseba - folytatta a férfi. - Sajnos, óránként százmérföldes sebességgel...
Különös, vinnyogó hang hasította át a gép zörejét. Anthony megint kinyitotta a szemét, és egy sötét körvonalú tárgyat pillantott meg. amint feléje zuhan. Felkiáltott, gyors és önkéntelen mozdulatot tett, hogy elrejtse az arcát. Erõteljes, de tompa és szotykos puffanással a tárgy a lapos tetõre pottyant, egy-két yardnyira onnan, ahol õk feküdtek."
