Amikor a közutálatnak örvendõ veterán hadfit a paplakban holtan találják – kétség nem férhet hozzá, hogy gyilkos kéz fegyverétõl –, voltaképpen senki sem csodálkozik. Hiszen maga a galamblelkû pap is kijelentette, méghozzá népes társaságban, hogy ha valaki netán meggyilkolná Protheroe ezredest, ugyancsak nagy szolgálatot tenne az emberiségnek. Bizony, sokan örültek volna, ha az ezredes nem áll az útjukban – kezdve fiatal feleségén, aki elsõ perctõl fogva boldogtalan volt mellette... Vagy nézzük például az elsõ házasságából való lányát, aki szerint, ha apjában volna annyi tisztesség, hogy beadja a kulcsot, megoldódna minden probléma... Nem beszélve a sikkasztással és pápista szimpátiákkal vádolt ifjú káplánról, akit az ezredes nyilvánosan megszégyenített... Avagy a fiatal festõmûvészrõl, aki Protheroe lánya körül legyeskedik, de a feleségét szeretné megszöktetni...
A rejtélyes gyilkosság kivizsgálásával megbízott Slack felügyelõ roppant rossz modorú ember; nem is megy semmire a kihallgatott falubeliekkel. A nyomozás már-már zsákutcába jut, amikor közbelép Miss Marple, a finom, törékeny öregkisasszony, az emberi lélek nagy ismerõje. Elõbb derûsen közli, hogy legalább hét olyan személyt tud, aki nagyon örült volna, ha Protheroe ezredes jobblétre szenderül, majd (a tõle megszokott finom tapintattal) kezébe veszi a dolgot, és nem is nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot – ám a tettes leleplezésének dicsõsét átengedi Slack felügyelõnek: hátha ettõl egy kicsit megjavul a modora...
